1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

1. ( -t ragos hat-val is ) a hosszabb úton megy vhova. arra kerüljünk, ott nincs sár; nagyot került.

2. ts (t. n. is ) (területet, építményt) (ellenőrzésül) körüljár, ill. bejár. az erdőt kerüli.

3. ts a közelébe sem megy valaminek, ill. igyekszik nem találkozni valakivel. kerüld azt a helyet!; kerüli az embereket; ▸ kerüli az iskolát | ts tartózkodik valamitől. kerüli a szeszes italt; ▸ az árnyékát a látszatát kerüli valaminek

4. nép vhova jön, megy, lép. kerüljön beljebb! | <kényszerítő> körülmények v. véletlen folytán vhova megy, jut. kórházba kerül. | vmely intézményhez, munkahelyre helyezik. a külügyhöz került; vidékre került. | <kif-ekben:> vmely helyzetbe, állapotba jut. bajba kerül; uralomra kerül; nyilvánosságra kerül; ▸ sorra kerül

5. ismeretlen úton-módon jut valakihez, vhova. hogy kerül ide ez a könyv! | úgy jut vhova, hogy odaviszik. zúzdába kerül; piacra kerül.

6. ▸ valamire kerül a dolog perre kerül (az ügy). | hiv v. sajtó <terpeszkedő kif-ekben:> a jelzett cselekvés megtörténik. elintézésre kerül (helyesebben: elintézik).

7. vmely célra (váratlanul, véletlenül) adódik, akad valaki, valami. végre került egy szál gyula. | megszerezhető, előteremthető. kerül még egy kis itóka a háznál.

8. ▸ vmennyibe kerül | ▸ valamibe kerül (sok) fáradságába kerül; ▸ egy szavába kerül

[↔kering ]

1. a látás érzékszerve. ▸ bántja a szemét valami ▸ valakinek a szemébe szeme közé néz ▸ valakinek a szeme közé a szemébe vág valamit ▸ valakinek a szemébe megmond valamit ▸ még a szemét is kilopja valakinek

2. nézés, tekintet. találkozik a szemük; ▸ rajta van a szeme ▸ kerülj csak a szemem elé! | figyelem. csupa szem; rajta van a világ, az emberek szeme; ▸ szemre vesz valakit, valamit ▸ valakinek a lelki szemei előtt

3. látás, látóképesség. éles szeme van; ▸ van szeme valamihez ▸ hol volt a szeme? hova tette a szemét? ▸ olyan a szeme, mint a sasnak | látásmód, megítélés, értékelés. valakinek a szemében v. a szemével (nézve).

4. <kif-ekben érzés, érzelem, magatartás jelképeként.> valamilyen szemmel néz valakit.

5. nép <kif-ekben a szégyenérzet, szemérem jelképeként.> ▸ hogy van szeme?

6. némely gazdasági növény, kül. gabonafélék és a hüvelyesek magja. a búza szeme. | (jelzőként) ilyen növény magjából egy, ill. a számnévvel megnevezett számú darab. egy szem bab.

7. fürtös gyümölcs egy-egy bogyója. a ribizli szemei. | (jelzőként) <gyümölcsből, ehető (, gömbölyded) terményből egy, ill. vhány> darab. két szem krumpli.

8. apró (gömbölyded) tárgyak közül egy-egy darab, ill. egyforma elemi részekből álló tárgynak egy-egy eleme. felszedi a morzsát az utolsó szemig. | (jelzőként) egy szem kavics. | valamiből nagyon kis mennyiség. egy szemet sem aludt. | (jelzőként) biz <a megnevezett szám kevés voltának kiemelésére.> egy szem lánya van.

9. kötésnek, horgolásnak a fonál egyszeri hurkolásával készült eleme. | hálón: lyuk.

10. mezőg rügy.

11. nép rég cserépkályha tányér- v. bögreszerű csempéje.

12. kerekded, színes folt, rajzolat. a pávatoll szemei. ▸ majd kiég kisül a szeme ▸ kopog a szeme az éhségtől ▸ nagyobb a szeme, mint a gyomra ▸ valaki, valami szálka valakinek a szemében ▸ más szemében a szálkát is meglátja, a magáéban a gerendát sem ▸ valamivel kiszúrja a szemét valakinek ▸ szemet szúr

[ fgr ]

1. valaki, valami előtti helyre. a kapu elé állt.

2. arra, oda, ahol valaki, valami van, ill. ahonnan, amerről közeledik. az érkező elé siet. | közelgő eseményre, történésre figyelve. reménykedve néz jövője elé. | ▸ valami elé néz anyai örömök elé néz.

3. sorrendben: valakit, valamit megelőző helyre v. helyzetbe. a többiek elé került.

4. <kif-ekben:> vmely következménnyel járó helyzetbe, állapotba. törvény elé idézték.

1. rég elő(re). | ▸ elé s hátra

2. nép elöl.

3. <3. sz.-re vonatk.:> eléje.

1. az ö hang hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ő, ő).

I. 3. sz-ű sznévm (rendsz. érzelmileg színezett m-ban v. szembeállítás, kiemelés esetén).

II. fn (csak egysz-ban, gyak. nagybetűvel) az, akibe a beszélő v. az illető személy szerelmes. a nagy ő.

[ fgr ]

I. nu

II. hsz

III. ik rég elő. eléáll.

[↔elő¹ ]